[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Néhány visszakerül, hosszabb-rövidebb távollét után, de néhánynem kerül vissza soha.Ezért a visszakerülQk közül néhányat ismerek, a többit nem.Érthetetlen.S ami ennél is különösebb, egész sor olyan tárgy van itt, melyneklátszólag semmi köze egymáshoz, sohasem hagytak el, mióta itt vagyok, szépen ahelyükön maradtak a sarokban, mint akármilyen közönséges, lakatlan szobában.Vagyroppant gyorsan jönnek-mennek.Milyen hamisan cseng ez az egész! De senki semondta, hogy mindig így lesz.Másként képtelen vagyok megmagyarázni javaimeltqnését és megjelenését.Így is.Ekképp tehát, fogalmazzunk csak szigorúan, ami azegyik pillanatban az enyém, a következQ pillanatban már nem az enyém, sajátmeghatározásom alapján.Akkor pedig folytassam-e, minek veszQdjek ezzel aleltárral, tán meg sem felel a tényeknek, nem kellene inkább abbahagynom?Találhatnék más szórakozást is, melybQl nem adódnak ilyen határozottkövetkeztetések, egyszerqen várhatnék például, mondjuk, nem csinálnék semmit,esetleg számolhatnék is, egy, kettQ, három és így tovább, az aztán végképp nemártana.Na, hát ide vezet az aggályosság! Ha volna egy pennym, rábíznám a döntést.Hosszú az éj, fukarkodik a tanácsokkal.És ha mégis kihúznám hajnalig?Meggondolandó.Jó ötlet.KitqnQ ötlet.Ha még itt talál a hajnal, fontolóra veszem.Álmos vagyok.De nem merek elaludni.Végtére in extremis, in extremissimis is ellehet végezni a javításokat.Csak nem hunytam már el? Ne kezdd újra, Malone, nekezdd elölrQl! Hátha magam köré gyqjteném javaim maradékát az ágyban? Az megmire volna jó? Úgy vélem, semmire.Tán mégis megteszem.Bármikor megtehetem.Inkább majd ha világosabb lesz.Akkor mind itt lesznek körülöttem, rajtam, alattam,mellettem, javaim körében leszek, semmi sem marad a sarokban, mind itt lesz velemaz ágyban.Kezemben tartom majd a fényképemet, a kavicsomat, nem veszhetnek el.Felteszem a kalapom.Tán a számba is teszek valamit, netán azt a kis darabújságpapírt vagy a gombjaimat, a többi kincsemre meg ráfekszem.A fényképem.Nem rólam készült, de azért talán én is ott vagyok a közelben.Szamár van rajta,szembQl elég közelrQl, az óceán partján, nem óceán ugyan, de nekem óceán.Perszemegpróbálták rávenni, hogy emelje fel a fejét, csodaszép szemét is megörökítem aképen, de búsan lógatja.Látszik a fülén, hogy nem boldog.Szalmakalapot tettek afejére.Vékony, merev, párhuzamos lábak, az apró paták könnyedén és kecsesen ahomokban.Homályos a kép, a fényképész elröhögte magát, és elmozdult a készülék.Az óceán olyan mesterkélt, mintha mqteremben csinálták volna a képet.Bár talán azellenkezQjét kellene állítanom.Ruháknak nyoma sincs, például, kivéve a cipQt, akalapot s három zoknit, megszámoltam Qket.Hová lett a ruhám, a felöltQm, anadrágom, a flanelalsóm, melyet Quin úr adott, megjegyezve, hogy Q már úgysemhordja? Tán elégették.De most nem arról van szó, ami már nincs meg, akárki akármit mond, nem ez a fontos ilyen sorsdöntQ pillanatban.Egyébként azt hiszem, szünetettartok.A végére hagytam a legjobbat, de nem érzem jól magam, tán meghalok, bárcsodálkoznék rajta.Csak múló gyengeség, mindenki érzett ilyet.Az ember kisséelgyengül, aztán elmúlik a gyengesége, összeszedi magát, és újult erQvel folytatja.Valószínqleg velem is így lesz.Ásítozom.Ásítoznék, ha komoly a dolog? Miért ne.Szívesen ennék egy kis levest, azt hiszem, ha volna.Nem.Még ha volna, sem ennék.Na.Néhány napja nem kapok levest, mondtam már? Biztos.Hiába tologatom azajtóhoz, ide-oda, a kis asztalomat, hátha meghallják és értenek belQle megfelelQhelyen, ha ugyan egyszerq feledékenységrQl van szó, üres a tányér.Bezzeg tele azegyik bili, és lassanként a másik is megtelik.Ha sikerül megtöltenem, majd kiürítemmindkettQt a padlóra, de hát nincs sok esély rá.Már nem eszem, így kevesebb asalakanyag és a vizelet.Nem hinném, hogy az enyém a két bili, legfeljebb ahaszonélvezQjük vagyok.Alkalmazható rájuk a javaim meghatározása, mégsem azenyémek.Tán rossz a meghatározás.Két-két fülük van, egymással szemben,magasabban a peremnél, így hát a fülükbe akaszthatom a botom, felemelhetem ésvisszatehetem Qket.Mindenre gondoltak.Vagy tán a szerencsés véletlen mqvemindez? Könnyen felfordíthatom majd Qket, ha már nem lesz más hátra, hamarkiürülnek.Milyen jólesik a két bilimrQl beszélni! Szinte erQre kaptam.Pedig nem isaz enyémek, én mégis azt mondom, a bilim, úgy beszélek róluk, mint az ágyamról, azablakomról, önmagamról.Mégiscsak szünetet tartok.A javaimtól gyengültem el, újraelgyengülök, ha megint felsorolom Qket, mert azonos okok azonos okozathozvezetnek.A kerékpárcsengQm kupakjáról szerettem volna beszélni, a fél mankómról,a felsQ felérQl, akkora, mint egy gyerekmankó.Még beszélhetek róluk, persze, miakadálya volna, nem tudom, bár nem beszélhetek.Ha meggondolom, hogy talán éhenhalok a hiányos táplálkozás miatt, pedig egész életemben elkerültem ezt a veszélyt!Tán csak nem.Tehetetlen öregeket táplálnak a végsQkig.S amikor már nem tudnaknyelni, csövet dugnak a nyelQcsövükbe vagy a végbelükbe, feltöltik Qket vitamindúskásával, nehogy emberölés gyanúja merüljön fel.Szóval egyszerqenvégelgyengülésben halok meg, pukkadásig tömve napokkal, akár az özönvíz elQtt, telihassal.Talán azt hiszik, meghaltam.Vagy Qk haltak meg.Többes számot használok,bár tán helytelenül.Kezdetben, de vajon kezdetben-e, láttam itt egy öregasszonyt,aztán néha sárga, aszott kar nyúlt be az ajtón, de Q biztos a vezetQség parancsára jártitt.IdQnként tényleg olyan csend van, mintha egyedül lennék a világon.Nahát tessék,ide vezet a mániákus általánosítás.Az ember néhány napig semmit sem hall azodújában, csak a tárgyak zaját, és máris azt hiszi, hogy Q az utolsó ember a földön.Hátha kiabálnék? Nem mintha fel akarnám hívni a figyelmet magamra, de netánkiderülne, van-e itt valaki.Csak nem szívesen kiabálok.Halkan beszéltem, halkanjárkáltam világéletemben, mint olyan emberhez illik, akinek semmi mondanivalója,és fogalma sincs, hogy merre tart.Mert ilyen helyzetben inkább ne hívjuk fel afigyelmet magunkra.Százméteres körzetben esetleg nincs senki, azon túl megvalóságos sokaság, egymás hegyén-hátán tolongnak.Nem mernek a közelembe jönni.Akkor meg kiordíthatom a tüdQmet.Mégis megpróbálom.Megpróbáltam.Nemhallottam semmi szokatlant.Na nem, ez azért túlzás, valami furcsa reszelQsnyikorgást a légcsQben, mint amikor hirtelen elakad a szavunk.A végén még nyögniis megtanulhatok, persze, kitartó gyakorlással.Az alvás érne a legtöbbet.Sajnos azonban, már nem vagyok álmos.Egyébként nem is szabad aludnom.Micsodaunalom! Elszalasztottam az alkalmat.Mondtam már, hogy csak elenyészQ töredékérQlbeszélek a dolgoknak, melyek eszembe jutnak? Biztos.Azokat válogatom ki, melyekösszefüggnek valahogy.Nem mindig könnyq.Remélem, ezek a legfontosabbak.Vajon képes vagyok-e egyáltalán szünetet tartani? Talán eldobhatnám a ceruzabelet.Sohasem találnám meg.Akkor aztán bánkódhatnék.A kis ceruzabelem után.Ilyenkockázatot nem vállalhatok e pillanatban.Hát akkor? Botomat csáklyaként használva,nem tudnám esetleg megmozdítani az ágyamat? Könnyen lehet, hogy kereke van,akad ilyen ágy, nem is egy.Ez a gondolat nem fordult volna még meg a fejemben,mióta itt vagyok? Szinte hihetetlen.Tán az ajtón is kijuthatnék, olyan keskeny ez azágy, lekormányoznám a lépcsQn, ha van egyáltalán lefelé vezetQ lépcsQ [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl centka.pev.pl
.Néhány visszakerül, hosszabb-rövidebb távollét után, de néhánynem kerül vissza soha.Ezért a visszakerülQk közül néhányat ismerek, a többit nem.Érthetetlen.S ami ennél is különösebb, egész sor olyan tárgy van itt, melyneklátszólag semmi köze egymáshoz, sohasem hagytak el, mióta itt vagyok, szépen ahelyükön maradtak a sarokban, mint akármilyen közönséges, lakatlan szobában.Vagyroppant gyorsan jönnek-mennek.Milyen hamisan cseng ez az egész! De senki semondta, hogy mindig így lesz.Másként képtelen vagyok megmagyarázni javaimeltqnését és megjelenését.Így is.Ekképp tehát, fogalmazzunk csak szigorúan, ami azegyik pillanatban az enyém, a következQ pillanatban már nem az enyém, sajátmeghatározásom alapján.Akkor pedig folytassam-e, minek veszQdjek ezzel aleltárral, tán meg sem felel a tényeknek, nem kellene inkább abbahagynom?Találhatnék más szórakozást is, melybQl nem adódnak ilyen határozottkövetkeztetések, egyszerqen várhatnék például, mondjuk, nem csinálnék semmit,esetleg számolhatnék is, egy, kettQ, három és így tovább, az aztán végképp nemártana.Na, hát ide vezet az aggályosság! Ha volna egy pennym, rábíznám a döntést.Hosszú az éj, fukarkodik a tanácsokkal.És ha mégis kihúznám hajnalig?Meggondolandó.Jó ötlet.KitqnQ ötlet.Ha még itt talál a hajnal, fontolóra veszem.Álmos vagyok.De nem merek elaludni.Végtére in extremis, in extremissimis is ellehet végezni a javításokat.Csak nem hunytam már el? Ne kezdd újra, Malone, nekezdd elölrQl! Hátha magam köré gyqjteném javaim maradékát az ágyban? Az megmire volna jó? Úgy vélem, semmire.Tán mégis megteszem.Bármikor megtehetem.Inkább majd ha világosabb lesz.Akkor mind itt lesznek körülöttem, rajtam, alattam,mellettem, javaim körében leszek, semmi sem marad a sarokban, mind itt lesz velemaz ágyban.Kezemben tartom majd a fényképemet, a kavicsomat, nem veszhetnek el.Felteszem a kalapom.Tán a számba is teszek valamit, netán azt a kis darabújságpapírt vagy a gombjaimat, a többi kincsemre meg ráfekszem.A fényképem.Nem rólam készült, de azért talán én is ott vagyok a közelben.Szamár van rajta,szembQl elég közelrQl, az óceán partján, nem óceán ugyan, de nekem óceán.Perszemegpróbálták rávenni, hogy emelje fel a fejét, csodaszép szemét is megörökítem aképen, de búsan lógatja.Látszik a fülén, hogy nem boldog.Szalmakalapot tettek afejére.Vékony, merev, párhuzamos lábak, az apró paták könnyedén és kecsesen ahomokban.Homályos a kép, a fényképész elröhögte magát, és elmozdult a készülék.Az óceán olyan mesterkélt, mintha mqteremben csinálták volna a képet.Bár talán azellenkezQjét kellene állítanom.Ruháknak nyoma sincs, például, kivéve a cipQt, akalapot s három zoknit, megszámoltam Qket.Hová lett a ruhám, a felöltQm, anadrágom, a flanelalsóm, melyet Quin úr adott, megjegyezve, hogy Q már úgysemhordja? Tán elégették.De most nem arról van szó, ami már nincs meg, akárki akármit mond, nem ez a fontos ilyen sorsdöntQ pillanatban.Egyébként azt hiszem, szünetettartok.A végére hagytam a legjobbat, de nem érzem jól magam, tán meghalok, bárcsodálkoznék rajta.Csak múló gyengeség, mindenki érzett ilyet.Az ember kisséelgyengül, aztán elmúlik a gyengesége, összeszedi magát, és újult erQvel folytatja.Valószínqleg velem is így lesz.Ásítozom.Ásítoznék, ha komoly a dolog? Miért ne.Szívesen ennék egy kis levest, azt hiszem, ha volna.Nem.Még ha volna, sem ennék.Na.Néhány napja nem kapok levest, mondtam már? Biztos.Hiába tologatom azajtóhoz, ide-oda, a kis asztalomat, hátha meghallják és értenek belQle megfelelQhelyen, ha ugyan egyszerq feledékenységrQl van szó, üres a tányér.Bezzeg tele azegyik bili, és lassanként a másik is megtelik.Ha sikerül megtöltenem, majd kiürítemmindkettQt a padlóra, de hát nincs sok esély rá.Már nem eszem, így kevesebb asalakanyag és a vizelet.Nem hinném, hogy az enyém a két bili, legfeljebb ahaszonélvezQjük vagyok.Alkalmazható rájuk a javaim meghatározása, mégsem azenyémek.Tán rossz a meghatározás.Két-két fülük van, egymással szemben,magasabban a peremnél, így hát a fülükbe akaszthatom a botom, felemelhetem ésvisszatehetem Qket.Mindenre gondoltak.Vagy tán a szerencsés véletlen mqvemindez? Könnyen felfordíthatom majd Qket, ha már nem lesz más hátra, hamarkiürülnek.Milyen jólesik a két bilimrQl beszélni! Szinte erQre kaptam.Pedig nem isaz enyémek, én mégis azt mondom, a bilim, úgy beszélek róluk, mint az ágyamról, azablakomról, önmagamról.Mégiscsak szünetet tartok.A javaimtól gyengültem el, újraelgyengülök, ha megint felsorolom Qket, mert azonos okok azonos okozathozvezetnek.A kerékpárcsengQm kupakjáról szerettem volna beszélni, a fél mankómról,a felsQ felérQl, akkora, mint egy gyerekmankó.Még beszélhetek róluk, persze, miakadálya volna, nem tudom, bár nem beszélhetek.Ha meggondolom, hogy talán éhenhalok a hiányos táplálkozás miatt, pedig egész életemben elkerültem ezt a veszélyt!Tán csak nem.Tehetetlen öregeket táplálnak a végsQkig.S amikor már nem tudnaknyelni, csövet dugnak a nyelQcsövükbe vagy a végbelükbe, feltöltik Qket vitamindúskásával, nehogy emberölés gyanúja merüljön fel.Szóval egyszerqenvégelgyengülésben halok meg, pukkadásig tömve napokkal, akár az özönvíz elQtt, telihassal.Talán azt hiszik, meghaltam.Vagy Qk haltak meg.Többes számot használok,bár tán helytelenül.Kezdetben, de vajon kezdetben-e, láttam itt egy öregasszonyt,aztán néha sárga, aszott kar nyúlt be az ajtón, de Q biztos a vezetQség parancsára jártitt.IdQnként tényleg olyan csend van, mintha egyedül lennék a világon.Nahát tessék,ide vezet a mániákus általánosítás.Az ember néhány napig semmit sem hall azodújában, csak a tárgyak zaját, és máris azt hiszi, hogy Q az utolsó ember a földön.Hátha kiabálnék? Nem mintha fel akarnám hívni a figyelmet magamra, de netánkiderülne, van-e itt valaki.Csak nem szívesen kiabálok.Halkan beszéltem, halkanjárkáltam világéletemben, mint olyan emberhez illik, akinek semmi mondanivalója,és fogalma sincs, hogy merre tart.Mert ilyen helyzetben inkább ne hívjuk fel afigyelmet magunkra.Százméteres körzetben esetleg nincs senki, azon túl megvalóságos sokaság, egymás hegyén-hátán tolongnak.Nem mernek a közelembe jönni.Akkor meg kiordíthatom a tüdQmet.Mégis megpróbálom.Megpróbáltam.Nemhallottam semmi szokatlant.Na nem, ez azért túlzás, valami furcsa reszelQsnyikorgást a légcsQben, mint amikor hirtelen elakad a szavunk.A végén még nyögniis megtanulhatok, persze, kitartó gyakorlással.Az alvás érne a legtöbbet.Sajnos azonban, már nem vagyok álmos.Egyébként nem is szabad aludnom.Micsodaunalom! Elszalasztottam az alkalmat.Mondtam már, hogy csak elenyészQ töredékérQlbeszélek a dolgoknak, melyek eszembe jutnak? Biztos.Azokat válogatom ki, melyekösszefüggnek valahogy.Nem mindig könnyq.Remélem, ezek a legfontosabbak.Vajon képes vagyok-e egyáltalán szünetet tartani? Talán eldobhatnám a ceruzabelet.Sohasem találnám meg.Akkor aztán bánkódhatnék.A kis ceruzabelem után.Ilyenkockázatot nem vállalhatok e pillanatban.Hát akkor? Botomat csáklyaként használva,nem tudnám esetleg megmozdítani az ágyamat? Könnyen lehet, hogy kereke van,akad ilyen ágy, nem is egy.Ez a gondolat nem fordult volna még meg a fejemben,mióta itt vagyok? Szinte hihetetlen.Tán az ajtón is kijuthatnék, olyan keskeny ez azágy, lekormányoznám a lépcsQn, ha van egyáltalán lefelé vezetQ lépcsQ [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]