[ Pobierz całość w formacie PDF ]
. Nagyon jó,hogy ezt elmondtad nekem, Rowena.A bátyád téved.Krassnickmegboldogult nQvérünk jegyese volt.Jutta meg éntestvérünkként szeretjük.A hercegnQ izgatottan nézett rá. Nem lehet, hogy mégis valami gyengéd érzelem alakult kiközte és Jutta között? Nem  mondta Harald. Az igazat megvallva, régebben azén fejemben is megfordult, hogy Jutta talán vigasz lehetne Hansszámára Maria elvesztéséért.De amikor a múltkor felvetettem ahúgomnak ezt a lehetQséget, Q határozottan kijelentette, hogyHansot mindig is úgy fogja szeretni, mint a testvérét.Valószínqleg most is csak vigasztalni igyekezett szegény fiút.Herbert félreértette a helyzetet.Ha ez az, ami a bátyádatkeseríti, akkor megszabadíthatod a bánatától.A hercegkisasszonynak nagy kQ esett le a szívérQl. Gyorsan, Harald, segíts fel a lovamra, Herberthez kellsietnem  határozta el magát nyomban a cselekvésre.A férfi felemelte a nyeregbe, majd maga is felpattant a lovára,hogy elkísérje.Amikor megérkeztek Haidenauba, a bárónQ ott ült a teraszon.Kedvetlenül nézett a boldogságtól sugárzó párra.Amikor Haraldleemelte a nyeregbQl a hercegnQt, és magához ölelte, a bárónQfeldúlt ábrázattal viharzott le a teraszról, és elébük állt.De ahercegnQ nem engedte szóhoz jutni. Kedves bárónQ, kérem, szórakoztassa Nordegg grófot egykis ideig, szeretném a bátyámat értesíteni, hogy itt van. Pfenségének üzleti tárgyalása van, és meghagyta, hogysenki se zavarja  mondta a bárónQ, hqvösen viszonozva Haraldüdvözlését.Rowena elnevette magát.  Ne aggódjon, bárónQ, Nordegg gróf sosem zavarja abátyámat.Tehát, kedves gróf, ha megbocsát, kis idQre itthagyom a bárónQ szeretetre méltó társaságában  kacsintottpajkosan Haraldra, és elsietett.A bátyja dolgozószobájában csakugyan ott találta még ajószágigazgatót, a fQerdészt és Bredow urat, Rowenagondolkodás nélkül odalépett az urakhoz. Uraim, arra kell kérnem önöket, fejezzék be a tárgyalást.Fontos és halaszthatatlan családi ügyek kényszerítenek arra,hogy megkérjem önöket, hagyjanak magunkra a bátyámmal mondta jelentQségteljesen.Az urak felálltak.Herbert herceg meglepetten nézett a húgára.Amikor kettesben maradtak, Rowena a bátyja nyakába ugrott,és mindenrQl beszámolt neki. És ki mondta mindezt neked, Rowena?  kérdezte Herbert.Ekkor a hercegnQ pipacspiros lett.Átölelte a bátyját. Kedves Herbert, miután megszabadítottam szívedet ettQl atehertQl, még valamit elárulok neked.Éppen most jegyeztük elegymást Harald Nordegg gróffal.Magammal is hoztam mindjárt,egyenesen az erdQ szélérQl, hogy megkérje tQled a kezem.Megtagadod-e tQle?A herceg szorosan magához ölelte a testvérét.A szemecsillogott. Már miért tagadnám? Tudom, nála biztos kezekbe teszem lea boldogságodat.Rowena fellélegzett, majd mosolyogva így szólt: Ideje megszabadítanom Haraldot a bárónQ társaságától.Biztosan fejére olvasta már szegénynek, hogy illendQ kíséretnélkül, csak így egymaga hozott haza.Megpördült, és már szaladt is.A teraszon a gróf meg a bárónQ csakugyan mereven,szótlanul ült szemben egymással.Rowena nevetve lépett odahozzájuk. Nordegg gróf, a bátyám a dolgozószobájában várja.Harald felállt, meghajtotta magát, és amikor a hercegnQ akezét nyújtotta, gyengéd csókkal illette.A bárónQ figyelméttermészetesen ez sem kerülhette el.Amikor aztán a gróf elQtte ismeghajolt, Q is kézcsókra nyújtotta a kezét, de csalódnia kellett.A bárónQ elállta Rowena útját, aki ugyancsak elindult a magalakosztálya felé.  Fenség, volna szíves meghallgatni?  kérdezteméltóságteljesen. Most nem, kedves bárónQ, sietnem kell átöltözni.KésQbbrendelkezésére állok.Tartsa addig magában a prédikációját! felelte szemrebbenés nélkül az elképedt úrhölgynek, majdelsietett.Harald belépett a herceghez, aki sugárzó tekintette) várta.Egyszerre nyújtották ki a kezüket egymás felé.Harald egyszerqszavakkal, amint a szíve diktálta neki, adta elQ leánykérését. Tisztában vagyok vele, hogy Rowena rangban leereszkedikhozzám, Herbert, de a szívemben mindig királynQ marad fejezte be végül a mondókáját.A herceg fenntartás nélkül áldását adta a frigyre. Mindketten jól választottatok, Harald  mondta komoly,ünnepélyes arccal. Ezennel a testvérem sorsát a te kezedbeteszem le. Köszönöm, Herbert. Rowena az imént mondta meg, hogy elárulta neked szívemtitkát, Harald  szólalt meg aztán nyugtalanságtól hajtva ismét aherceg. Igen, szeretem a húgodat.Ez a néhány nap, amikorazt hittem, hogy Jutta Krassnick kapitány jegyese, számomramaga volt a pokol.Most mondja Rowena, hogy tévedtem, deettQl még nincs biztosítva a boldogságom Kérlek, engedd meg,hogy megkérjem a húgod kezét.Hamarosan megkérdezem tQle,hogy szabad-e remélnem. Örömmel áldanám meg a frigyeteket, Herbert, és remélem,hogy hamarosan meg is tehetem.Ha nem ismerem teljesen félrea testvéremet, akkor szeret téged.Sok apró jellel elárulta mármagát elQttem. Köszönöm, Harald.Csak akkor lehetek boldog, ha Jutta lesza feleségem.Magam fogok vele beszélni, ha lehet, még ma.Éskérlek benneteket, jöjjetek át mindannyian ma délutánHaidenauba.Természetesen Krassnick kapitány urat is hozzátokmagatokkal! Szqk családi körben egy kis eljegyzési ünnepségetakarunk tartani.Még néhány dolgot megbeszéltek, amíg a hercegnQ be nemlépett.Hófehér csipkeruhájában oly szép és szqziesen bájosvolt, és olyan de olyan boldog, hogy Karaidnak a karjába kellettkapnia és összecsókolnia.Herbert gratulált a mátkapárnak, majd mosolyogva így szólt:  A bárónQnek most rögtön mint jegyespárt szeretnélekbenneteket bemutatni [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • centka.pev.pl
  •